Tűzben formált időtlen közdíszek

Mindezek jóvoltából kiváló lehetőség nyílik arra, hogy elhivatott lokálpatrióták, önkéntes gyűjtők, nem hivatásos kutatók munkája révén is feltáruljon egy-egy kevésbé ismert időszak, a publikációk által formált köztudatba át még nem került igyekvő iparos-család vagy szakma csoport, gazdálkodó, alkotó és befolyásos értelmiségi, felső- és középosztálybeli cívis, vagy a távoli múltban is   már jövőt tervező „kovász-emberek” életútja, tevékeny példája.

A mindennapi élet különböző területén tevékenykedő polgárok újabb összefogása: a Tiringer Album így egészíti ki maga…

tovább
Tiringer Album
aranykoszorús műlakatos
„Az egykori Nagy-Kecskemét s a sajátos történelmű „Háromváros” emberének tájformáló település-rendszeréről, az azokat reprezentáló építmény típusokról számos kitűnő tanulmány, önálló monográfia született már eddig. Hasonlóképpen jó ideje folyik a térség településeit mai nap is jellemző, olykor már emblémává nemesedett, jobbára a 18-20. században emelt épületek s azok tervezőinek szisztematikus bemutatása.
A tájhangulatok festője

Az egykori pályatárstól, és talán nem esem túlzásokba, ha azt mondom, hogy jó baráttól, Bozsó János festőművésztől idéztem. És talán akkor sem esem túlzásokba, ha ezt az ars poeticát Szappanos István/a Tanár Úr/ Szapi alkotómódszerével állítom párhuzamba. Ez a „sommázás”, a külső látvány egyéni nézőpont, benső hangulat- és érzelemvilág szerinti összegzése, újrateremtése – ez az, amit itt most magunk körül látunk. Szántóföldek, folyópartok, virágzó fák: ugyanazon tájelemek mindig más arcukat mutatják felénk. Pontosabban mindig más arcukat mutatja meg nekünk Szappanos István ecsetje. …

tovább
Szappanos István 75
Festőművész,
„Hisz ismersz, természetimádó vagyok. Annyira csodálom a mai napig, hogy nekem szükségem van a muzsikájára ahhoz, hogy fessek. [..] Mondhatják persze, hogy itt van körülöttünk ez a csoda, minek azt ismételni. De én mégis megpróbálom, mert örömet lelek benne. Szeretném visszaadni azt a gyönyörűséget, amit látok, érzek és tudok. Hiszen vannak, akik elmennek a szépségek mellett. De ha én kicsit sommázva megmutatom ezeket, talán akkor többen észreveszik.”
Az ember, aki nem fotóművésznek készült

Nem ezt tanulta eredendően. Fotóművésszé vált. A benne rejtőző és mind erősebben felszínre kívánkozó tehetség, életszeretet és igazságkeresés tette azzá. De előtte még végigjárta a fotográfia stációit. Az amatőr státuszból a műkedvelőn át jutott el a művészi színvonalig. Kijárta az iskolát, hogy megtanulja a technikát, az utómunkát, a kompozíciót, a színharmóniát. Megtanulta. A hozzá méltó precizitással és alapossággal.

tovább
Király László György (1956-2020)
Fotóművész
Amikor Király László György képeit nézem, költészetet látok. Fényekkel, árnyékokkal, háztetőkkel, élekkel, sarkokkal, fákkal, kőkeresztekkel megrajzolt verseket. Vers/képeket, kép/verseket, amelyeket egy olyan ember rajzolt, írt, aki nem is készült fotóművésznek.
Elment a nyelvöltögető

Derűs, groteszk – első látásra ezek a jelzők bukkannak elő Ragó Lóránt művei szemlélésekor. Furcsa, néha nevetséges élethelyzet-pillanatok, létfricskák. Akár egy középkori fabulakötet illusztrációi lennének, Brandt bolondok hajója vagy a haláltánc rajzi megjelenései. Ragó máskülönben szemmel láthatólag vonzódik a fametszetek középkori formáihoz, a vaskos kontúrokkal kifaragott dúcok a reneszánsz és a századelő német grafikusait idézik - írta róla Sinkó István az Élet és Irodalom hasábjain.

 

Nyelvöltögető műfaj az övé, mert kigúnyol, tréfálkozik, de nem sért, nem becsmérel. Csak odamutat…

tovább
Ragó Lóránt (1967-2020)
grafikusművész
"Abszolút érezhető Lóri sorozataiban is, ahogyan beszorul az ujjunk a satuba, vagy éppen rosszkor nyúlunk a fogaskerekek közé. A tárlatot javaslom annak szellemében megtekinteni, mintha egy horrorra, vagy drámára váltottunk volna mozijegyet, sohasem lehet ugyanis tudni, hogy meddig feszíthető a húr, egy lassan felénk úszó rágcsáló mikor harap a fenekünkbe. “ - írta róla Virág Ágnes, művészettörténész. Így is ment el, hirtelen, abszurd módon, egyedül. Kecskemét belvárosában egy sötét utcában felborult autójával február utolsó péntek estéjén.
Táj-tér-kép

Nagyon rövid előhang:

Zsuzsa leginkább a megnyitó nélküli kiállításokat szereti.

A táj organikus egysége nem felosztható. Ha alkotóelemeire választjuk szét, csak leltárszerű felsorolás lesz belőle, elveszíti a lényegét.
A környezetpszichológia szerint a tájélményt alapjaiban az evolúciós örökségünk határozza meg. A tájakat ösztönösen a túlélés szempontjából, élőhelyként értékeljük.

tovább
Ugray Zsuzsa
grafikusművész
“Elsősorban a képgrafika, egyedi grafika területén érzem otthon magam, ezen belül is a fekete-fehér-szürke, illetve a pont-vonal-folt egymáshoz való viszonya foglalkoztat, mióta önálló munkákkal kiállítóként szerepelek. Az utóbbi tíz évben a digitális képalkotás, az elektro-gráfia, a fekete-fehér és színes printek világa is jelentős szerepet kapott munkáimban.” Ugray Zsuzsa Táj-tér-kép kiállítása, december 30-ig, naponta, 10-18 óráig tekinthető meg a Hírös Agóra Kulturális Központban.
Abigél titkai

Szabó Magda írónő életművéből - halálának évfordulójára emlékezve - szólalnak meg töredékek Piros Ildikó Kossuth- és Jászai Mari-díjas, érdemes művész előadásában és szerkesztésében, a Ráday Múzeum szervezésében, 2019. november 16-án, szombaton, 17 órai kezdettel. Az írónő talán legismertebb műve az Abigél, amely 1970-ben jelent meg, a belőle 1977-ben készült film tette halhatatlanná a történetet, s abban Piros Ildikó emlékezetes alakítását. A művésznő egyébként Kecskeméten született és a Bányai Júlia Gimnáziumban érettségizett.…

tovább
Szabó Magda
Író
Piros Ildikó színművészként hitelesen emlékezhet Szabó Magdára, hiszen közel álltak egymáshoz. A kecskeméti kötődésű színésznő emlékestjéhez szokatlan formát választott. A felolvasásos, bejátszásokkal színesített produkció nem követi a hagyományos előadóestek dramaturgiáját, így lehetővé teszi, hogy Piros Ildikó több karaktert is megszemélyesítsen.