- A fotózás mellett egy ideje a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteménykezelője. Kortárs fotóművészként egy fotómúzeumban dolgozni, szinte olyan, mint egyszerre lenni a múltban és a jövőben.

- Imádom a fotográfiát, mindegy melyik vetületét érintem, ezért is vállaltam el ezt a feladatot, amivel egy eddig számomra rejtett szegletéhez kapok hozzáférést. A…

Az alkotóvágy gyermekkora óta lázasan munkálkodik benne, mely végül a fotográfia kérdőjelekkel tűzdelt, végtelen képi nyelvében tudott igazán kiteljesedni. A Fehér Vera, kecskeméti fotóművész alkotásai személyes önarcképként tükrözik vissza a művésznő életét, sok nézőpontú, érzékeny és nyughatatlan művészi énjét. Vallja: benne tudok maradni a fotográfiában úgy, hogy kilépek belőle.

A képpárok egy része digitális fényképezőgéppel készült, multiexpozícióval, míg másik felük archaikus technikával, a cianotípia eljárásával. A koncepció célja: bemutatni, milyen szépen megfér egymás mellett a legújabb kori az archaikussal, az alkotó kéz munkája a digitális technikával; s ötvözetükkel egy egységes, különleges hangulatú városképet adni, más szemszögből láttatni a szülővárost.

A multiexpozíciós technika lényege, hogy egyetlen képet készítünk oly módon, hogy ugyanarra a képkockára többször exponálunk. Az expozíciós értékek lehetnek azonosak vagy…

Szeretem ezt a várost, a maga szépségével, csökönyös méltóságával. Küzdő polgárság lakja. Kik alkotni, teremteni kívánnak, kik az örök lehetetlent, a teljességet kívánják maguk körül. Csendes, de határozott, szorgalmas és kötelességtudó polgárok vagyunk mi. E szellemiségnek szerettem volna köszönetet mondani a városról készített képsorozatommal. Mert hálás vagyok, hogy e közösség tagjai közt nevelkedtem, s e szemléletet szívhattam magamba. S mert szerettem volna visszaadni valamit mindabból, amit Kecskeméttől, az itt élő családomtól s valamennyi jó barátomtól, ismerősömtől kaptam és tanultam... a sosem szabad feladni művészetét.

Kísértet járja be a Hírös várost, a félelem kísértete.

Ismeretlen arcát mutatja, s minél régebben él a házai közt valaki, annál megrázóbb számára ez a csernobili hangulat.

Vajon vétkeztünk csak, mint már annyiszor, vagy most áthágtuk a bűvös határt és elérkeztünk a bűn megbocsájthatatlannak tűnő végtelen mezejére és ez a kollektív büntetés, mindazért amit egymás ellen tettünk. De vajon van e visszaút? Képesek leszünk-e újrakezdeni és képesek leszünk e másképp, tanulva abból, amit átéltünk, átélhettünk. Vagy javíthatatlanok vagyunk?