Galuska László Pál
Költő
Annak idején Szegedről költöztünk ide, aztán a sors a szüleimet továbbvitte Debrecenbe. Nem mentem velük. Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne – mondtam nekik.
Belaktam ezt a várost. Minden hibájával, tömpeségével együtt szerethető. Szeretem apró szégyenlős szépségeit, néha esetlenségét, csámpásságát, minden megmaradt és valaha volt ékességét. Szeretnék itt lakni még sokáig.

Kelj fel, ha szólt a messzi fény,

pörös szádat panasz, szitok,

már el ne hagyja, légy szerény,

és rettegésed is titok

maradjon, mint örök hited,

csalódásod, félelmeid,

könnyet ne csillants senkinek,

mérd pulzusodhoz lépteid,

figyelj, hallgasd dobszó gyanánt,

amint a szíved ver belül,

ne féld a végtelen magányt,

s ha más többé meg nem becsül,

becsüld te csak meg önmagad;

ember voltál, amíg lehet,

emlékezz erre, s nem ragad

el majd a Semmi; csak vezet.

(© GLP)

Galuska László Pál 1980 óta él Kecskeméten. Irodalmat tanít a pedagógusképző karon.

 

vers
Irodalom