Itt sok kis utca és arc nevét, világát is tudom.
Itt mindig itthon vagyok.
Irodalomszerető író, újságíró, kiadványszerkesztő, sajtószóvivő, rendezvényszervező és marketinges. Nagykőrösön született.
Amint írni tudott, naplót vezetett egy csíkos füzetbe.
Naphosszat képesek voltunk a tanya előtti földön ülni tatával és anyussal. Tíz éves lehettem, a Cilit simogattam, miközben ő a szomszéd macska almából hozzánk keveredett macskakölyköket szoptatta. Tata kihozott egy üveg bort, megbillentette a hosszú nyakú üveget. Fehér kendővel fogta, olyan volt az összhatás, mint amikor a pap áldoz, csak tata nem ivott bele a kehelybe. Teletöltötte anyus vizes poharát, meg a sajátját. Az enyémet félig. Homályos gejzír született a régi kopott pohárban, amiből valamikor apám itta a szörpöt. Mivégett? kérdeztem nagyapát. Tanyaavatót tartunk, nézett boldogan rám és a befont hajú, csillogó szemű anyusra, koccintásra emelve poharát. Életemben először koccintottam. A Cilire köptem az első kortyot, nem mondták, hogy savanyúbb lesz, mint az idejekorán lelopott piszke.
Másnap bementünk egy régiségkereskedőhöz a faluba. Tata egész augusztusban az ott vett bútorokat csiszolta és kalapálta. Ősz lett mire bekerültek a mészcsíkos falak közé az újjászületett karnisok és komódok. A legalsó fiók mindegyik alján az enyém lett. Az egyikben a sóderbányából kimentett kavicsokat és kagylókat gyűjtöttem, egészen addig, amíg anyus észre nem vette, honnan folyik a homok.
Attól a nyártól kezdve bármikor tatáéknál alhattam, ha úgy akartam. Már nem kell miattad összehúzni magukat az öregeknek kisfiam, magyarázta anyám, ha megkérdeztem, eddig ez miért nem volt így.
A régi szobakonyhás ház, ami az újjal szemben állt, főépületből melléképületté avanzsált. Két szoba, fürdőszoba, kamra és tágas konyha nyílt a folyosóról az újban. Anyus azzal viccelt, a városi rokonok is irigykednek a modern elrendezés miatt. Tata egy német lakberendezési magazinból tépte ki azokat az oldalakat, ahol álmai otthonának képei voltak. Sajnálták, hogy apám már felnőtt és elköltözött, mire sikerült összeszedni a rávalót, de Géza tata nem adta fel. Nem olyan feladós fajta, beszéltük néha a lecsóvacsora fölött otthon apámékkal.
Tévedtünk.
Anyus október derekán egyhetes tavaszi nagytakarítás tartott. Előbb a főépületben, aztán a melléképületben. Átválogatta a konyhaasztal alatti fiókok tartalmát is, kidobálta a megsárgult papírok őrizte mezőgazdasági, konyhakerti, virágnevelési feljegyzéseit is. Rövidnappalos, hosszúnappalos növényfajok. Papír nélkül tudta, hány óra sötét és hány óra fény kell a krizantémnak vagy épp a szamócának. Esténként zoknikat stoppolt, reggelente új címkéket tett a spájzban minden fémdobozra. Nem tudta, nem tudhattuk, akkor, hogy már csak tizenkét napja van hátra, és tata majd órákon át válogatja a tűzrevaló faládájából anyus kidobott fecnijeit.
A plébános, mintha csak arra kérték volna, a lényegre szorítkozzék, rövidre fogta a búcsúszertartást. Az anyusért mondott szentmise olyan unalmas volt, hogy Krisztus is elszenderült közben a kereszten. Utólag tudtam meg, apám arra kérte a papot, ha lehet, ne nagyon emlegesse, hogy miért jöttünk ma itt össze, csak tartson egy tisztességes misét, aztán dicsértessék.
A közeli étteremben foglaltatott apám asztalt négy órára. Fél hatkor már nem volt ott senki közülünk.
Igyekezzenek a sültes tálakkal, fordult a felszolgálóhoz apám. Anyám a könyökét a könyökéhez ütve finoman jelezte, türelem, de apám karja lecsúszott az asztal széléről az érintés hatására, amitől még ingerültebb lett. Anyámra nézve förmedt a jelenetet figyelő pincérre, hogy hordja el magát és hozza már azt az ételt.
Tata a csigatésztában gazdag húsleves után, aminek evése közben elhangzott, hogy a család azt tervezi, hogy egy hozzájuk közeli panelházba költözteti, csendben felállt, mint aki csak járni kíván egyet a főétel előtt, és hazament. Csak a pincér tudta hova indul és miért, de nem szólt egy szót sem, csak a hátsó bejáraton át kivitetett a szakáccsal egy septében lefóliázott fatálat a buszmegállóban várakozó öregnek.
Kell egy mobil a papának, mondogatta időnként anyám. Igazad van szívem, sóhajtott a gép mögül ilyenkor gépiesen apám, és ide-oda tologatta az egeret a látványtervek felett. Éjfélkor jár le a határidő, nyomatékosította ilyenkor elfoglaltságának okát. Ma éjfélkor, holnap éjfélkor, holnapután éjfélkor, ezt mantrázva támolygott ki anyám a szobából a konyhába, hogy folytassa a házimunkát.
Gyere, segíts, vegyük meg azt a rohadt mobilt, nyitott be anyám egy szombat reggel a szobámba fél hétkor. Két órát vártunk mire kinyitott a szaküzlet, még kettőt, mire végre a mobillal a kezünkben elindulhattunk a tatához a tanyára.
Egymást győzködtünk anyámmal, hogy nincsen semmi baj, miközben nekifutásból próbáltam berúgni a kiskaput. Ma sem tudom, honnan tudtam, mi a helyes sorrend, de a boncmesterek higgadtságával kértem meg anyám, hogy azonnal állítsa fel a hokedlit, miközben igyekeztem annyit emelni a fulladozó tatán, hogy ne törjön el a nyakcsigolyája. Hetvenöt kilót tartottam perceken át élet és halál között anélkül, hogy éreztem volna a valódi súlyát, miközben anyám egy másik hokedlire állva először egy kenőkéssel majd a kenyérvágóval igyekezett elvágni a kötelet.
Muszáj beköltöztetnünk a tatát a faluba, mondogatta anyám, de apám nem tartotta jó ötletnek. Az pont olyan, mint a kötél, csak látszólag humánusabb, morogta az orra alatt. Páratlan héten én jártam ki a tatához, párosokon anyám. Ha lemerült a kurva telefon, akkor együtt.
Apám születésnapján is elindult a tata anyus után. Búcsúlevelet is írt, fel is kötötte a kötelet a főépület konyhájának gerendájára, de nem gondolta, hogy gyanút fog a leveles postás, a nyitva felejtett kapun bemerészkedik, és addig tőle sose halott szitokszavak közepette levágja a kötelet és magával is viszi.
Másnap, nem tudom, hogy mérgében, elkeseredettségében vagy megelőzésképpen, de úgy ahogy volt, minden berendezésével együtt felgyújtotta apám a főépületet. Onnantól a ház melletti tóra járó vadkacsák repültek csak ki néha szárítkozni az égbe meredő nadrágszíjcsatt mellett heverő, tűz kozmálta fazekakra, megmaradt széklábakra.
A kórházi kezelést követően egy hónapig nálunk lakott tata. Egyetlen szóval sem említette anyust, a házat vagy a halált. Egyik nap a reggeli után kihozta a szobájából a táskáját és elköszönt. Nem mondta hová megy, és nem engedte, hogy apám elvigye. Az ismét főépületté vált melléképületben itta meg a mérget, amit még tavasszal vett, hogy bepermetezze anyus rózsáját.
Szűcs Brigitta Z.
A Szegedi Tudományegyetem kommunikáció-médiatudomány szakán szerzett diplomát. Hat éven át a Bács-Kiskun megyei napilap, a Petőfi Népe munkatársa volt. Három éven át Kecskeméten dolgozott webszerkesztő-újságíróként, majd a lap vidéki, előbb kiskőrösi, majd kalocsai tudósítója lett. 2012 és 2015 között a kalocsai önkormányzat sajtóreferense és fotósa volt. Majd egy budapesti kommunikációs ügynökség munkatársa, később közéleti heti és havilapok, kulturális magazinok újságírója lett. Jelenleg munkaidőben marketinges, munkaidőn túl kulturális élményeit gyarapítja, és írói képességeit igyekszik csiszolni. Első nyilvános szépírói bemutatkozó estje az érseki városban, Kalocsán volt 2012 januárjában. Írásaival azóta több válogatásban megjelent. Portásélet című írása a Kecskeméti Médiacentrum és a Forrás irodalmi folyóirat novellapályázatán második helyezést ért el. Emberi és írói példaképének, mesterének Kornis Mihályt és Szabó Magdát tekinti.
